„A nemzeti konzultáció harmadik kérdése az extraprofitadó (Windfall tax) fenntartására kérdez rá. Brüsszel ugyanis az év végével kivezettetné azt, így a járványon és a háborún nyerészkedő multi cégeknek onnantól már nem kéne profitjukból érdemben hozzájárulniuk a közös kiadásokhoz. Ez a brüsszeli politika több terhet rakna a magyarok vállára, holott több uniós tagországban is megzaboláznák a multikat.Winston Churchill örök igazságát, miszerint »Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!«, a multi cégek is ismerik. Nemcsak ismerik, de a COVID és a háború ürügyén alkalmazzák is: árat emelnek; nem adják tovább a betéteseknek a magasabb kamatokat, vagy a jegybanki kamatcsökkentést nem követi hitelkamataik érezhető csökkentése. Más ágazatokban pedig ugyanannyi pénzért kisebb mennyiséget, vagy kevesebb szolgáltatást kapunk. A multik szeretik kivonni magukat a társadalmi szolidaritás alól, jellemzően csak a profitjukat nézik. Ezt látva a magyar kormány a különösen jövedelmező ágazatokban extraprofitadót vetett ki, amelynek bevétele a rezsivédelmi és a honvédelmi alapba folyik. Brüsszel most ezt támadja, amikor az év végével az extraprofitadók kivezetését várja el.
Az extraprofitadó bevezetése egy politikai döntés, amelynek célja a multik nyereségvágynak mérséklése, erőforrások átcsoportosítása, vagy a költségvetés hiányának csökkentése. Láttuk, ahogy számos tagországban (Csehország, Litvánia, Magyar-, Olasz- és Spanyolország) fontolgatták és eldöntötték a gyógyszergyártó és energetikai nagyvállalatok, vagy a bankok extraprofitjának megadóztatását. Hasonlót láttunk már a 2008-as pénzügyi válság idején is, amikor az adófizetői pénzen megmentett bankok menedzseri bónuszainak és részvényesi osztalékának kifizetését korlátozták.
Brüsszelben is felvetődött 2022 őszén az extraprofit megadóztatása, amit az előző négy év átlagát több, mint húsz százalékkal meghaladó profitban határoztak meg, ám a lobbisták annyira felvizezték a tervezetet, hogy az nem tudta eredeti célját elérni. Maradtak az »ársapkák«, amelyek — mint azt a G7 által az orosz olajra kivetett hordónkénti hatvan dolláros példa mutatja — inkább nem működnek.